.... Esterházy is megemlékezik, ekképp:

"...ez szójáték, ha silány is, és a szójáték, ha briliáns is, a Sátán
műve."

Érdemes megnézni az egész párbeszédet (melyben az Úr titkosszolgálati eszközökkel tartja a kapcsolatot titkosszolgálati bevetésen lévő angyalaival, figyeldoda, hogy villódzik a szolgálati Lada sebváltógombja!):


– Itt Jahve, itt Jahve. Angelusz, jelentkezz.

– Itt Angelusz. Angelusz hívja Jahvét. Jahve, jelentkezz.

– Csocsókám, mi a bánat van?!

– Még nincs bánat, Uram.

– Én most magát nem kommentálom, Csocsókám. De en passant megemlítem, hogy ez szójáték, ha silány is, és a szójáték, ha briliáns is, a Sátán műve. De hagyjuk, nem szívesen gondolok arra az emberre. Mire jutottak?

– Esemény még nincs, Uram.

– Akkor legyen, pancser! Hogy ne mondjam, mesüge…

– Már elnézést a bocsánatért, Uram, Uralkodók Ura, Istenek Istene, Királyok Királya, dicsőséged trónja a világ minden nemzedékén át fennmarad, neved szent, és diccsel illetik széles e Világon… Tudja, hogy van, Főnök… A gép forog, az alkotó pihen…

– Istenem, Csocsókám, Istenem… Arányérzék, nem először mondom, arányérzék…

– A nyelv keresi az igazságot, Uram, tehát nem birtokolja. Kettős természetű, akárcsak védistene, Hermész, igazság és hamisság vegyül benne. Homályos, mert fény és sötétség keveréke.

– Nyasgem. Végeztem.